Prológus

,,Mindannyiunknak át kell lépnünk a múlton és tovább menni a jövőbe. És ha szerencsések vagyunk, lesz valaki, aki segít."

Te hiszel benne, hogy újra megbízhatsz abban, aki ilyet tett? Megalázott, megcsalt, megütött? Én nem. 

Nem is értem, hogy szerethettem egy ilyen embert...Mindent elmondtam neki, megbíztam benne. Azt hittem, hogy többet jelentek neki.
Több mint egy évig voltunk együtt. A kapcsolatunk elején egyáltalán nem ilyen volt . Kedves és törődő; így tudnám jellemezni. De aztán megváltozott. Sokat ivott és cigizett. Sokszor, mikor találkoztunk idegbeteg volt és bármit kérdeztem nem válaszolt, csak annyit, hogy nem tartozik rám vagy hagyjam békén. Mikor találkoztunk - egyre ritkábban -  csakis azt akarta, hogy feküdjek le vele. Pár alkalom után, már kezdtem unni és a szemébe mondtam, hogy most nincs kedvem hozzá vagy azt, hogy nem. Zayn először nem is reagált csak bámult rám - azzal az ideges tekintetével, amivel minden egyes alkalommal találkoztam. Majd ellökött és megütött. Azóta nem találkoztam vele. Őszintén szólva, már az emlékezetemből is kitöröltem - egészen idáig. Addig a pillanatig, míg be nem léptem abba  a rohadt új osztályomba. Ott ült, éppen pár barátjával nevetett meg beszélgetett. Majd az egyik haverja rám mutatott...Zayn rám nézett. Láttam a tekintetében azt a megdöbbenést, amit még soha.
Akkor, azon a napon megfogadtam, hogy kész vagyok pokollá tenni az életét, ahogy ő tette azzá az enyémet...

Sziasztok!

Nos, ez lenne a prológus. Tudom, nem olyan hosszú, de ha többet írok, akkor talán túl sok mindent elárulok. Azt hiszem, ez az első ilyen blogom, szóval elnézést majd egy-két hibáért. :)

Xx Ammie